Interjú Morvai Krisztinával - Interjú Morvai Krisztinával,Európai Parlament,Nemzetközi Vöröskereszt Freddy Mercury-díjjal,Lévai Katalinnak,Szivárvány Egyesület,Európai Uniónak,Révész Máriusz,Bökönyi Istvánt,In-kal Security,Horváth Ágnes,Európai Unióhoz,Magyar Gárda,Legfelsőbb Bíróság,Magyar Charta,Gyurcsány Ferenc,Faludy György,Gyurcsány Ferencet,Horváth Gábor,Magyar Nemzet, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Interjú Morvai Krisztinával

2008-07-14 15:57:08, hétfő

	Interjú Morvai Krisztinával 2008-07-14 06:40:27 - A múlt heti melegfelvonulás után a Népszabadság vezércikkben követelte, hogy szólaljon meg végre ön. Később kiderült, hogy nyílt kapukat döngettek, hiszen másnap nyilvánosságra került a nyílt levele, amelyet az Európai Parlament elnökéhez címzett. Mi késztette a levélírásra? - Halálosan bosszantott a helyzet. A balliberális-neokonzervatív kormányzati erők - amelyek a végtelenségig akarják provokálni a magyar embereket - még a melegeket is felhasználják saját sötét céljaik eléréséhez. 2006 ősze óta folyamatosan azt akarják elérni, hogy a magyar emberek minél inkább érzékeljék: saját hazájuk sorsába és életük alakulásába semmilyen beleszólásuk sincs, arról kizárólag a fejük felett döntenek. Úgy élik meg életüket, mintha folyamatosan valamilyen természeti csapás söpörne végig hazájukon, amit nincs módjuk befolyásolni. Nos, erre tett rá egy lapáttal a melegfelvonulás. A rendszerváltás idején - amikor mindez még nem a ,,politikai korrektséghez" tartozó megítélés alá esett - már foglalkoztam a homoszexuálisoknak, HIV-pozitívoknak és AIDS-betegeknek az emberi jogi problémáival, amelyért a Nemzetközi Vöröskereszt Freddy Mercury-díjjal jutalmazott. Tudom, a melegek kapcsolatával szemben az az egyik legerősebb társadalmi beidegződés, hogy ez nem más, mint bizarr szexuális viselkedés. Pedig pont ez ellen harcoltak-harcolnak. Másságuk ugyanis lelki gyötrelmekkel járó belső folyamat. Ez testet ölt a történelemben és a művészetekben. A felvonulás azonban valóban bizarr, amelyen csupán pár száz ember vett részt a több százezer melegből, mivel utóbbiak ezt az egész cirkuszt ellenzik. S igazából ez a provokatív eszközöket használó demonstráció az, amelyhez odaállnak az SZDSZ-es és az MSZP-s politikusok. Azért, hogy ezzel is terheljék a magyar nép tűrőképességét, s eltereljék a figyelmet az ország gazdasági összeomlásáról. És 2008-ban megint elszakadt a cérna: a menet során kormánypárti politikusokat bántalmaztak. A balliberális média segítségével pedig az egészet a 2006 óta jól ismert üzenetként tálalták: az ország tele van fasisztákkal. - Amivel szinte csiklandozzák a külföldi hírügynökségeket is. - Mindez persze kontextus nélküli üzenet. Ki van szakítva abból az összefüggésből, hogy 2006 ősze óta itthon terrorizálják az embereket. Amikor a kormányzati hazugság ellen tiltakozni kezdtek, akkor közéjük lőttek és összeverték őket. Sokukat önkényesen letartóztatták, amiért azóta sem kértek bocsánatot. De nem vonták felelősségre az elkövetőket sem, és nem adtak kártérítést az áldozatoknak. Azaz emberi jogi szempontból 2006 óta krízishelyzet van, amivel nem törődik a világ. Szomorú, hogy Lévai Katalinnak pont most jutott eszébe levelet írni az unióhoz. Ezzel ugyanis azt sugallja, hogy a világ Magyarországon a legsúlyosabb emberi jogi problémának azt lássa, hogy felvonulókat dobáltak meg tüntetők a melegparádén, s hogy ugyanitt megütöttek parlamenti képviselőket. Azt persze már nem magyarázza el, hogy ennek kultúráját épp az ő pártjaik, az ő kormányuk teremtette meg, hiszen a rendszerváltozás óta nem volt tapasztalható a politikai szándékoktól vezérelt utcai erőszak. A magyar toleráns és békés nép. Egyetlen pofon elcsattanása nélkül zajlott le a rendszerváltás. Nemhogy homoszexuálisokat vagy SZDSZ-eseket, de azokat sem ütötték meg, akik például az apjukat vagy anyjukat ávós börtönökbe csukatták, és ennek ellenére ma is rózsadombi villáikban terpeszkednek. Sőt, hagyták, hogy ezekből a villákból irányítva ellopják, privatizálják az ország vagyonát. - Ön szerint ez az oka annak, hogy szemben velünk, Madridban, Berlinben vagy Londonban nem dobálták meg a felvonulókat? - A miénkkel ellentétben ezekben az országokban a hatalom nem olyan pimasz az emberekkel szemben. Gondolja csak el: a melegfelvonulások eddig Magyarországon is békésen zajlottak. Vajon mi történt, hogy ide vezetett az út? Mitől változott meg a közhangulat? Mert nem lehet egy országot etiópiai szintre süllyeszteni és közben berlini, madridi vagy éppen londoni magatartást elvárni az emberektől. Ha egy országot a harmadik világ szintjére süllyesztenek, akkor ne várják el a liberálisok és a szocialisták, hogy kellemes, színes, toleráns, demokratikus közhangulat legyen. - A gyurcsányi logika mentén működő kormánypárti sajtó a rendőrségi vezetők és a miniszter fejét követelte. Ön hogyan értékeli a rendőrségnek a tüntetésen tapasztalt magatartását? - A Szivárvány Egyesület, amely rendezője volt az eseménynek, nagyon elégedett volt a hatóság szakszerűségével. Szerintem ami történt, technikai probléma, szemben a 2006 őszivel. Technikai kérdés, hogy egy európai demokráciában miként kell az államnak biztosítania és védenie a gyülekezéshez való jogot. Ellentétben a 2006-os szemlélettel, anikor úgy gondolták, hogy a rendőrségnek az a feladata, hogy megrugdossa, összeverje, elnyomja és terrorizálja a gyülekezési jogait gyakorlókat. A rendőrség már tudja, alkotmányos joga és felelőssége, hogy biztosítsa jelen esetben a melegek felvonulását. Azt pedig meg kell tanulnia, hogy miként lehet ezt a gyakorlatban megoldania. Ha már egyszer tagjai lettünk az Európai Uniónak, akkor ezt a kapcsolatrendszert épp arra kellene felhasználni, hogy ellessük, ezeket a konfliktusokat hogyan kezelik a különböző rendőrségek. Hogyan lehet úgy biztosítani a gyülekezési jogot, hogy ne történhessenek ilyen atrocitások? Egyébként a súlyosabb támadások inkább a kormánypárti politikusokat érték, meglepő, hogy emiatt sokkal kisebb a felháborodás, mint várható volt. Igaz ugyan, hogy következetesek, hiszen a vérző fejű Révész Máriusz esetéből is viccet csináltak. - Ön miként vélekedik magáról a melegfelvonulásról? - Szerintem nincs különösebb jelentősége. Közvetlenül a rendszerváltás után egy társaságban találkoztam egy meleg tanáremberrel, aki elmesélte, hogy mekkora gyötrelem számára homoszexualitása. Óriási erőfeszítéseket tett arra, nehogy megtudják, hogy ő meleg, hiszen az ő esetében előállhatott az a helyzet, hogy összemossák másságát a pedofíliával, és kirúghatják az állásából. Ekkor szembesültem azzal, hogy mennyire indokolatlan diszkriminációkkal szembesülhetnek az emberek, s ekkor kezdtem el foglalkozni a kérdéssel. Különböző publikációkat írtam, és kiálltam a velük szembeni diszkrimináció ellen. Közben eltelt tizennyolc év, s azt látom, hogy újságokat indítottak, szórakozóhelyeket nyitottak a melegek. Elindult a ,,coming out" mozgalom homoszexualitásuk vállalásáért, azaz ma már nem érzem úgy, hogy a kérdés központi jelentőségű lenne Magyarország életében, ha nem lenne túlfeszítve a húr, ha nem éreznék az emberek, hogy minden az ő ellenükre történik. Tizenvalahány évig igazából senkit nem zavart a melegfesztivál. Az emberek legfeljebb vágtak egy grimaszt, és ezzel elintézték a dolgot magukban. Szóval egy gyarmati sor felé rohanó, elszegényedő, emberi jogi krízishelyzetben lévő országban nem ez a központi jelentőségű kérdés. - A Népszabadság megszólaltatta Bökönyi Istvánt, az In-kal Security stratégiai igazgatóját. Az In-kal az a biztonsági cég, amely egyebek között a rendőrségtől privatizált területeken működik, s például a rendőrökével megtévesztésig hasonló motorokat és autókat használnak az emberei. Bökönyi szerint mindenki a politikusokban és a rendőrökben keresi a hibát, holott elsősorban a randalírozókban kellene keresni. Ön szerint hol áll meg a dobálók felelőssége? - Ha nem lennének randalírozók, vajon miből élne Bökönyi úr? De félre a tréfával! Emlékezzünk csak, hogy a politikusok és Bökönyi úr milyen könnyedén tette túl magát az emberek 2006 őszi szétverésén azzal az indokkal, hogy voltak ,,rendőri túlkapások". Tizennégy embert szemen lőttek, szándékosan törtek el kezeket, valakinek amputálni kellett az ujjait, mások azóta is munkaképtelenek. Mindezt elnevezték rendőri túlkapásnak. Most súlyában és következményében lényegében kisebb dolog történt, ezt hadd nevezzük mi civil túlkapásnak. Ha pedig Bökönyi úrék, azaz az In-kal Security jelenségét kellene értékelnem az emberi jogi szempontok szerint egy demokráciában, akkor azt kell megállapítanom, hogy az Európai Uniónak igazából ezzel kellene foglalkoznia. Azzal, hogy egy magáncég ne kaphasson olyan jogosítványokat, amelyekkel kizárólag a rendőrség foglalkozhat. - Felsorolná, hogy ön szerint mely emberi jogok sérülnek Magyarországon? - Az emberi jogoknak alapvetően két nagy csoportja van: az egyik a polgári és politikai szabadságjogok, a másik a gazdasági és szociális, illetve társadalmi és kulturális jogok csoportja. Ide tartozik a nemzetek önrendelkezési joga is. Minden ellenkező híresztelés ellenére ez nemcsak kisebbségi kérdés, vagy felszabaduló gyarmatok kérdése. Tudomásul kell venni, hogy a magyar népnek, a nemzetnek van egy olyan kollektív joga, amely az emberek egyéni méltóságából fakad, s ami azt teszi lehetővé, hogy az állampolgárok maguk mondják meg, milyen fejlődési irányt szabnak Magyarországon. Azt, hogy az ország honnan hová tartson, és milyen értékek mentén haladjon. Ez az alapvető jog, ha sérül, akkor az emberi méltóság is sérül. Az állami és hatalmi pimaszságok egyik példája Horváth Ágnes esete, aki pezsgőt bontott, amikor bebizonyíthatta, hogy nem érdekli az emberek véleménye. Maga alá gyűrte érdekeiket azzal, hogy akaratuk és érdekeik ellenére is keresztülerőltette az egészségügyi privatizációról szóló törvényt. Ez a magatartás az emberi méltóság jogának sérelmét jelenti. Az állam ugyanis köteles méltósággal felruházott személyként tekinteni az emberre. A magyar állam ezt azonban folyamatosan megsérti. De durva emberi jogi problémákat vetnek föl a munkavállalók sérelmei is. Az emberi jogok modern szemléletében a munkavállalói jogok emberi jogi kérdések. A négymillió magyar munkavállaló munkáltatójukkal szemben teljesen kiszolgáltatott helyzetben van. Csodálkozom, hogy egyetlen párt sem foglalkozik ezekkel az emberekkel. Megjegyzem, itt ugyancsak hasznosítani lehetne az Európai Unióhoz való csatlakozásunkból származó tapasztalatokat. A véleménynyilvánítási szabadság sem érvényesül itthon, aminek a kommunista diktatúrához szokott hatalom regnálása az oka. A liberális és baloldali értelmiség nosztalgiával tekint a diktatúrára, ami abban érhető tetten például, hogy érthetetlenkednek, ,,miért kell ennyi jogi csűrcsavarás". Ezt a véleményt a hetvenes években mondogatták, de ma megint hallható. A kormánypárti politikusok folyamatosan kritizálják a demokratikus intézmények működését, a bíróságokat, mondván, minek jogászkodnak annyit a Magyar Gárda ügyében, ahelyett, hogy villámgyorsan betiltanák. Pedig az egyesülési jog a legalapvetőbb emberi jogokhoz tartozik. Egy demokráciában, ha úgy döntök, hogy ismerőseimmel bármilyen céllal, egyesülve, összefogva egyesületet hozok létre, és abban tevékenykedem, egyben élek a véleménynyilvánítási szabadsággal, azaz hangosan, szándékaimat világossá téve megfogalmazok akár sokkoló, megdöbbentő vagy felháborító véleményeket, akkor ezt az államnak védenie kell. Akkor is, ha ezzel valamilyen kellemetlenséget okozok másoknak. Egy kormánypárti embernek is el kell viselnie azt, hogy például egy demonstráción az ablaka alatt ezt kiabálják: ,,Gyurcsány takarodj és vidd az összes haverod". Azért, mert legközelebb lehet, hogy épp ő fog tüntetni, ami viszont engem fog zavarni. A demokratikus szemléletben tehát ezek velünk született jogok, amelyek mindenkit megilletnek, és csak nagyon komoly és szűk körű indokok mentén lehet korlátozni. Ezek a jogok Magyarországon kritikus helyzetben vannak, mert a főként magukat liberálisnak gondolók ezt nem tudják elfogadni. Úgy gondolják, hogy az a természetes állapot, ha véleménye miatt börtönbe lehet csukni embereket, illetve a nekik nem tetsző gyülekezéseket fel lehet oszlatni. Képtelenek felfogni, hogy egy jogállamban mindez fordítva van. Ezek a jogok születésünktől fogva megilletnek bennünket, korlátozásukat nagyon komoly indokkal szabad csak megengedni. Hallani vélelmeket arról, hogy azoknak, akiket a liberális sajtó szélsőségesnek kiált ki, és akik különböző utcai megmozdulásokon jelen vannak, azoknak rács mögött a helyük. Legutóbb épp a Legfelsőbb Bíróság ideiglenes elnöke próbálta megértetni egy újságíróval azt a jogi álláspontot, hogy miért nem kell ezeknek az embereknek folyamatosan a rács mögött lenniük. Tudomásul kell venni, hogy ezek a demokratikus jogok mások zavarásával járnak együtt. Ez azonban így természetes. Ezért nem lázítani kell ellenük, hanem elmagyarázni a diktatúrában szocializálódott embereknek, hogy a véleménynyilvánítási, az egyesülési és a gyülekezési jog ilyen. A demokráciában ezeket el kell viselnünk annak érdekében, hogy megismerkedhessünk különböző véleményekkel, és felnőttként magunk dönthessünk arról, hogy melyiket tartjuk elfogadhatónak. A demokráciában nem egy párt vagy egy elvtárs, nem egy diktátor mondja meg, hogy melyik a helyes út. Végül hangsúlyozom a bűncselekmények áldozatainak a jogait, amely körülbelül másfél évtizede önállósult területe az emberi jogok világának. Az államnak ugyanis nemcsak az a dolga, hogy ne verje össze a polgárait, hanem a modern szemlélet szerint már pozitív kötelezettségei is vannak az emberi jogok védelme érdekében. Nemcsak tartózkodnia kell a polgárai ellen elkövetett bűncselekményektől, hanem aktív magatartással meg kell védenie őket a bűncselekmények áldozataivá válástól. Bűnmegelőzési stratégiát kell készítenie, pénzt, energiát, szakértelmet kell beleölnie a bűncselekmények megelőzésébe. És komoly bűnüldözést kell folytatnia, illetve oda kell állnia a bűncselekmények áldozatai mellé. Ez az emberi jog azonban Magyarországon egyáltalán nem érvényesül. Különösen vidéken mára hétköznapi jelenséggé váltak súlyos, tömeges vagyonellenes és erőszakos bűncselekmények. Szinte közhelyszerű: az emberek nem tudják leszedni termésüket, már nem érdemes semmit elültetniük, mert úgyis mindent ellopnak. Ami tarthatatlan állapot és összeegyeztethetetlen az emberi jogokkal. Része annak a folyamatnak, ami Magyarországnak a harmadik világbeli, nyomorúságos gyarmati sorsú országgá válását jelenti. Jelzi, hogy nincs közrend és nincs közbiztonság. S ebből a szempontból is nyílik az olló. Létezik egy vékony, privilegizált helyzetben lévő réteg, amelyik olyan gazdag, hogy mindent megvásárolhat magának. Bástyákkal körülveheti, fegyveresekkel őriztetheti otthonát, gyerekei iskoláit. Azért, hogy ő ne váljon bűncselekmény áldozatává, pénzért meg tudja venni saját biztonságát. Ennek a rétegnek pedig a többi, jóval szélesebb réteg sorsa nem számít, és az állam sem gondoskodik védelméről. A helyzet sürgős megoldást igényel. Meg kell védeni az állampolgárokat a tömegessé vált bűnözéstől, bűn büntetlenül nem maradhat. Egyetlen bűnelkövető sem tapasztalhatja, hogy őt futni hagyják. - Kérdés, hogy amíg mindezen jogok nem érvényesülnek, addig vajon mi lesz. Mi a véleménye a Magyar Gárda működéséről? - Rendkívül fontosnak tartom. Aki volt már félelemben egyedül, az tudja, hogy még egy szimbolikus melléállás is nagyon sokat jelent. Ha valaki félt már, az tudja, mennyire fontos, hogy emberek az ő oldalán állnak, nem pedig a bűn és az erőszak mellett. Amíg az emberek nem érzik, hogy az államnak fontosak, amely megvédi őket saját hazájukban, addig elengedhetetlen a gárda tevékenysége. - Ön szerint a demokratikus szemlélet kialakulását mennyire tudja jó irányban befolyásolni a miniszterelnök által javasolt Magyar Charta, amelyet a melegfelvonulás ellen tüntetők miatt szeretne megalkotni Gyurcsány Ferenc? - Komolytalan a kérdés. Faludy György mondta egyszer: ha egy kommunistát hall a demokráciáról beszélni, akkor röhögőgörcsöt kap. Megismerkedve 2006 őszének áldozataival, ha Gyurcsány Ferencet a szabadságról hallom beszélni, akkor nem röhögő-, hanem sírógörcsöt kapok. (Az interjút D. Horváth Gábor készítette. Megjelent a Magyar Nemzet július 12-i számában) barikád.hu

0 komment , kategória: Általános

Címkék: krízishelyzetben, hírügynökségeket, homoszexualitása, munkáltatójukkal, következményében, szakszerűségével, kellemetlenséget, szocializálódott, rendszerváltozás, kiszolgáltatott, randalírozókban, szembesülhetnek, bűncselekmények, melegfelvonulás, kötelezettségei, munkaképtelenek, elengedhetetlen, tapasztalatokat, bebizonyíthatta, jogosítványokat, megmozdulásokon, állampolgárokat, privatizációról, magyarországnak, erőfeszítéseket, megtévesztésig, konfliktusokat, miniszterelnök, melegfesztivál, önrendelkezési, megállapítanom, politikusokban, elfogadhatónak, rendszerváltás, letartóztatták, tapasztalhatja, múlt heti, nyílt levele, végtelenségig akarják, magyar embereket, magyar emberek, fejük felett, rendszerváltás idején, emberi jogi, melegek kapcsolatával, felvonulás azonban, több százezer, egész cirkuszt, provokatív eszközöket, ország gazdasági, menet során, balliberális média, Interjú Morvai Krisztinával, Európai Parlament, Nemzetközi Vöröskereszt Freddy Mercury-díjjal, Lévai Katalinnak, Szivárvány Egyesület, Európai Uniónak, Révész Máriusz, Bökönyi Istvánt, In-kal Security, Horváth Ágnes, Európai Unióhoz, Magyar Gárda, Legfelsőbb Bíróság, Magyar Charta, Gyurcsány Ferenc, Faludy György, Gyurcsány Ferencet, Horváth Gábor, Magyar Nemzet,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]